Honszemhab és a szellem története
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Honszemhab és a szellem története a Kr. e. XIV - XII. század körül, az egyiptomi újbirodalomban keletkezett novella. Töredékes állapotban, osztrakonokon maradt fenn. A történet főszereplője Honszemhab, Ámon isten főpapja, akinek egy régen meghalt katona szelleme elmondja, mikor élt és melyik évben halt meg. A fáraó ugyan gondoskodott eltemettetéséről, sírja azonban romokban hever. A főpap segítséget ígér, a szellem azonban keserűen említi, hogy már négy ízben kapott beváltatlan ígéretet. A főpap végül embereket küld ki abból a célból, hogy keressenek megfelelő helyet új sír építésére. Az utolsó töredék azzal ér véget, hogy a kiküldött emberek visszatérnek és jelentik neki, hogy meglelték az új sír legmegfelelőbb helyét. A történet abból a sajátos egyiptomi meggyőződésből fakad, hogy a gondosan megépített sír, illetve a jól végzett bebalzsamozás által elérhető a halhatatlanság, illetve a sírfeliratok fenntartják az illető tetteinek emlékét és megismertetik az utókorral nevét.
Based on work by 