Françoise Athénaïs de Rochechouart de Mortemart
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Françoise Athénaïs de Rochechouart de Mortemart, Montespan márkiné, ismertebb nevén Madame de Montespan (Tonnay-Charente, 1640. október 5. - Bourbon-l'Archambault, 1707. május 26). XIV. Lajos francia király (1638–1715) szeretője.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Származás, ifúkor
Tonnay-Charente-ban (ma Charente-Maritime), a Lussac-les-Châteaux kastélyban született. Apja Gabriel de Rochechouart, Mortemart hercege, anyja Diane de Grandseigne volt. A Françoise névre keresztelt lány később felvette az Athénaïs nevet is, a finomkodó társasági divat szerint. Előbb Saintes-ben, a Ste.Marie kolostorban nevelkedett, innen 1658-ban távozott Tonnay-Charente kisasszony álnév alatt.
Röviddel ezután Ausztriai Anna királynénak, XIII. Lajos özvegyének közbenjárására bejutott a királyi udvarhoz. Bemutatták Mária Terézia királynénak is, aki udvarhölgyévé fogadta és Angliai Henriettának (Henriette d'Angleterre), XIV. Lajos sógornőjének kíséretébe helyezte.
[szerkesztés] Az udvarnál
1663. februárjában ment feleségül Louis Henri de Pardaillan de Gondrin-hez, Montespan márkijához (meghalt 1701-ben), akitől két gyermeke született, Marie-Christine de Gondrin de Montespan (1663-1675) és Louis Antoine de Pardaillan de Gondrin, később Antin hercege (duc d'Antin, 1665-1736).
Szép, művelt és intelligens hölgy volt, hamar a társaság középpontjába került és felkeltette Saint-Simon herceg és Madame de Sévigné figyelmét is. Komoly tájékozottságot tanúsított a világ eseményeiről, politikai ügyekről éppoly otthonosan beszélgetett, mint könnyed társasági témákról. Azzal botránkoztattta meg az udvart, hogy nyilvánosan gúnyolta a királynét háttérbe szorított helyzete miatt. Botrányt kavart és néhány napra börtönbe is került, amikor azzal vádolták, hogy megpróbálta kijárni XIV. Lajos királynál, hogy férje, Montespan márki legyen a trónörökös (a dauphin) nevelője. 1666. őszétől bizalmas viszonyban állt a királlyal, aki ebben az időben már elhanyagolta kegyencnőjét, Louise de La Vallière-t. 1667. májusában Françoise Athénaïs a király szeretője lett. Amikor férje, Montespan márki megtudta a hírt, hangos botrányt csapott az udvarnál. A király a férfit a Fort-l'Évêque börtönbe záratta, majd száműzte vidéki birtokaira.
[szerkesztés] A hivatalos királyi kegyencnő
Françoise Athénaïs 1667-től 1679-ig XIV. Lajos (1638-1715) francia király hivatalos kegyencnője (favorite en titre) volt. 1669. márciusában született meg királlyal első közös gyermeke. Összesen hét gyermeket szült az uralkodónak, közülük hatot törvényesítettek (az anya nevének említése nélkül, nehogy a férj, Montespan márki igényt formálhasson rájuk). Az életben maradt gyerekek nevelését Madame Scarron-ra, Paul Scarron író özvegyére, a későbbi Madame de Maintenon-ra bízták, akit társalkodónőnek adtak Françoise Athénaïs mellé, amíg a király háborúban járt.
Négy gyermek érte meg a felnőttkort.
- Louise-Françoise (1669–1672)
- Louis Auguste de Bourbon, Maine hercege (1670–1736).
- Louis César de Bourbon, Vexin grófja, Saint-Germain-des-Prés abbé-ja (1672–1683).
- Louise Françoise de Bourbon, (1673–1743), Nantes kisasszonya (Mademoiselle de Nantes), aki feleségül megy Bourbon-Condé III. Lajoshoz, Bourbon hercegéhez, Condé 6. hercegéhez (duc de Bourbon, 6éme prince de Condé).
- Louise Marie Anne de Bourbon, Tours kisasszonya (Mademoiselle de Tours, (1674–1681).
- Françoise Marie de Bourbon, Blois második kisasszonya (Mademoiselle de Blois, 1677–1749), aki feleségül megy Philippe d'Orléans-hoz (1674–1723), Chartres hercegéhez, a jövendő Régenshez.
- Louis Alexandre de Bourbon (1678–1737), Toulouse grófja.
Mint hivatalos királyi szerető nagy fényűzéssel vetette magát körül. Környezetében saját fényes udvart tartott, ahol a Montemart hercegek zenét, költészetet és művészeteket kedvelő szellemét honosította meg. Nagy támogatója volt a korabeli irodalomnak is, baráti köréhez olyan hírneves művészek tartoztak, mint Corneille, Racine és La Fontaine. Férjének, Montespan márkinak Spanyolországba kellett visszavonulnia, végül 1674-ben a párizsi Châtelet-ben Achille de Harnay főállamügyész, egy bírói tanács élén hivatalosan is elválasztotta feleségétől.
[szerkesztés] Bukás
Amikor Lajosnál az elhidegülés első jeleit tapasztalta, Madame de Montespan kétségbeesve kereste a módját, hogy királya szerelmét visszanyerje. Egyes források szerint ennek érdekében fekete mágiához is folyamodott. 1675-ben emiatt a királytól megtagadták az egyházi abszolúciót (feloldozást), ezért a kegyencnőt rövid időre száműzték az udvartól.
Françoise Athénaïs – alappal vagy alaptalanul – belekeveredett a francia királyi udvar környezetében nagy riadalmat keltő, súlyos következményekkel járó mérgezési botrányba. A legmagasabb körökig nyúló bűnügyben 1670 és 1680 között folyó titkos nyomozást La Reynie államtanácsos és főügyész, Louvois hadügyminiszter és Colbert államtitkár irányították. Kiderült, hogy több főrendű személy halálát feleségük szándékos mérgezéssel idézte elő az örökség megszerzése céljából. Az ügy megrázta a korabeli francia társadalmat. A bírák halálos ítéletek tucatjait hozták meg, sokakat gályarabságba küldtek.
A királyi kegyencnőre is rávallottak, miszerint "bizonyos porokkal" akarta visszanyerni a király kegyét, vagy megmérgezni az uralkodót. Amikor a fiatal Angélique de Fontanges hercegnő, akivel XIV. Lajos szintén viszonyt folytat, 1981-ben váratlanul meghalt, mérgezésre gyanakodtak, és a féltékeny Françoise Athénaïs-t gyamúsítottk. A király leállíttatta az ellene folyó további nyomozást, hogy megkímélje a botránytól a törvényesített királyi gyermekek édesanyját. A rávalló tanúkat királyi börtönökbe zárták. A korábbi kegyencnő azonban kegyvesztetté vált, a király elbocsátotta és helyére Françoise d'Aubigné-t, Maintenon márkinőjét (ismertebb nevén Madame de Maintenon-t) helyezte, aki korábban a király Françoise Athénaïs-től született gyermekeinek nevelésével volt megbízva.
1683 után Madame de Montespan már nem viselhette címét, de az udvar közelében maradhatott és Versailles-i városi házában lakhatott. Nem volt képes elszakadni a királytól, környezetében maradt, nagy ünnepségeket rendezett, mindig nagy lábon élt, a királyt időnként meg is látogatta.
1685-ban leánya, Nantes kisasszonya feleségül ment Bourbon hercegéhez, Bourbon-Condé III. Lajoshoz. 1692-ben fia, Maine hercege elvette feleségül a Nagy Condé herceg unokáját, leánya, Blois kisasszonya Chartres hercegéhez, a király unokaöccséhez ment feleségül. Françoise Athénaïs büszkén tekintett gyermeikei fényes házasságaira, számára a magas rangra jutás mindennél fontosabbnak számított.
1691-ben Párizsba költözött, visszavonultan élt, jótékony célokra nagy összegeket adományozott. 1707-ben halt meg, amikor a Bourbon l'Archambault-i gyógyfürdőkben kezeltette magát. XIV. Lajos megtiltotta a gyermekeinek, hogy gyászt viseljenek anyjukért.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés] Irodalom
- Jean-Christian Petitfils : Madame de Montespan, Fayard, 1988 (ISBN 2213022429) ;
- Jean-Christian Petitfils : Louis XIV, Perrin, 1999 (ISBN 2262012938).
- Simone Bertière: Les Femmes du Roi-Soleil, Éditions de Fallois, 1998 (ISBN 2-253-14712-5).
[szerkesztés] Filmek
- "Mérgezési botrány" ("L'Affaire des poisons"), francia film, készült 1955-ben, írta és rendezte Henri Decoin. A főszereplők: Danielle Darrieux mint Madame de Montespan márkiné, Viviane Romance mint Catherine Deshayes (La Voisin, a méregkeverő), Paul Meurisse mint Guibourg abbé, Anne Vernon mint Mademoiselle des Oeillets és Raymond Gérôme mint XIV. Lajos francia király, Christine Carère mint Marie Angélique de Fontanges.
- "Királyi fasor" ("L'Allée du Roi"), francia TV-film, készült 1995-ben, rendezte Nina Companeez. Főszereplők Didier Sandre mint XIV. Lajos, Valentine Varela mint Madame de Montespan márkiné, Dominique Blanc mint Françoise d'Aubigné (Madame de Maintenon), Michel Duchaussoy mint Paul Scarron, a költő.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- SIEFAR Szócikk Fortunée Briquet (1804) szótárából, digitalizálta a SIEFAR, a Nemzetközi Társaság az Ancien Régime Asszonyainak Tanulmányozására (Société Internationale pour l'étude des femmes de l'Ancien Régime).
Based on work by 