Dessewffy Arisztid

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Cserneki és tarkői Dessewffy Arisztid (Csákány, 1802. ? - Arad, 1849. október 6.) honvédtábornok, az aradi vértanúk egyike.

Az Abaúj-vármegyei Csákányban született. 18 éves korában jelentkezett a császári sereg 5. (Radetzky) huszárezredébe kadétnek. A napóleoni háborúkat követő hosszú béke azonban nem kedvezett katonai karrierjének, ezért 1839-ben mint kapitány nyugdíjaztatta magát, megnősült, és vidéken gazdálkodásba fogott. Gyermekei és felesége még a forradalom előtt meghaltak.

Az 1848-as forradalom után ismét szolgálatba lépett, szeptember 22-étől nemzetőr őrnagyként részt vett a Sáros vármegyei nemzetőrség szervezésében. November 26-án alezredessé és a felső-tiszai hadtest dandárparancsnokává nevezték ki.

Részt vett a december 11-ei budaméri ütközetben. Az 1849. január 4-ei kassai ütközetben vitézségének és az általa vezetett hadosztálynak volt köszönhető, hogy a Mészáros vezette hadtest nem szenvedett még nagyobb veszteségeket Schlik tábornoktól. Klapka György parancsnoksága alatt részt vett a felső-tiszai hadtest újjászervezésében, majd dandárával kiválóan szerepelt a Schlik-hadtest elleni Tisza mentén vívott győztes ütközetekben. Február 14-én ezredessé léptették elő. Február 18-án Kompoltnál két huszárosztály élén szétvert egy császári vértes különítményt. Kitüntette magát a kápolnai csatában, majd a tavaszi hadjárat ütközeteiben, ezért április 18-án megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát, majd április 30-án az I. hadtest lovashadosztályának parancsnokává nevezték ki. Hadtestével jelen volt Buda ostrománál. Június 2-án átvette a IX. hadtest parancsnokságát, egyben megkapta vezérőrnagyi kinevezését.

Július 5-én másodszor is megnősült, Színnyei Merse Emmát vette feleségül. Július elejétől a felső-magyarországi hadsereg lovassági főparancsnokaként feladatul kapta az orosz sereg előrenyomulásának akadályozását. A lovasság élén kiválóan szerepelt a július 20-ai turai ütközetben. A Szeged környékén összpontosított magyar főerők lovassági főparancsnoka, majd augusztustól ismét a IX. hadteste parancsnoka lett. Részt vett az augusztus 5-ei szőregi, majd az augusztus 9-ei temesvári csatában. Augusztus 16-án átadta a hadtest parancsnokságát Lázár Vilmos ezredesnek. Lehetősége lett volna Törökországba menekülni, de volt bajtársa, Franz Liechenstein altábornagy bíztatására augusztus 19-én Kavarán mellett a császári csapatok előtt tette le a fegyvert. Liechtenstein közben is járt érdekében, az aradi hadbíróság azonban Dessewffy Arisztidet kötél általi halálra ítélte. Mivel császári csapatok előtt tette le a fegyvert Haynau az ítéletet később „kegyelemből” golyó általi halálra változtatta. A golyó által kivégzettek négyes csoportjában második volt.

Az aradi várból holttestét kicsempészték, teste 1850 óta a margonyai birtokon nyugszik.

[szerkesztés] Források

• Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
• Magyar Életrajzi Lexikon