Az ellenállás melankóliája
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az ellenállás melankóliája (1989) magyar regény. Írta: Krasznahorkai László. Filmváltozata, a Werckmeister harmóniák 2000-ben készült el Tarr Béla és Hranitzky Ágnes rendezésében.
[szerkesztés] Cselekmény
Egy alföldi kisvárosba, ahol a közbiztonság folyamatosan romlik, vándorcirkusz érkezik. Két fő attrakciója az óriásbálna és a kis termetű herceg. Az emberek csodájára járnak a bálnának, de félnek is tőle. Idegenek is jönnek, akik csak a herceget akarják hallgatni. A herceg szónoklataival felizgatja az összeverődött tömeget, amely féktelen pusztításba kezd, és a gyengék és elesettek ellen fordul. A város előljárói tehetetlenek ebben a helyzetben, a hadsereg segítségét kérik. Szimbolikus és tényleges hatalomátvétel történik, amelyben a régi rend összeomlik és egy új, diktatorikus berendezkedés bontakozik ki. A mű sötét képet fest emberi jelenünkről/ jövőnkről, amiben már nincs helye semmiféle idealizmusnak, és ahol a gyilkosok és áldozatok közötti éles határ gyakran elmosódik.
[szerkesztés] Szerkezet
Háromosztatú regény, amely formálisan is követi a klasszikus hármas felépítést. Első része, a Rendkívüli állapotok az események bevezetését szolgálja. A második rész a tárgyalás, amely a Werckmeister-harmóniák címet viseli. Ez mind közül a leghosszabb, egyben legjelentőségteljesebb része a műnek. Ebben zajlanak a fontos történések, minden olyan fordulat, aminek már később csak következményei vannak. A Sermo super sepulchrum, a harmadik fejezet így csupán levezetése a történetnek, betetőzi a történéseket.
Based on work by Uszpenszkij Wikipédia felhasználó(k).