Alkmaión
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Alkmaión, görög mitológiai alak, Amphiaraosz király fia. Gyermekkorában az apja kényszerűségből Thébai ellen vonult (lásd: Hetek), majd odaveszett a háborúban. Amikor felnőtt, egy jósda őt jelölte ki a Thébai elleni újabb hadjárat, az epigonok vállalkozásának vezetőjéül. Ő ezt nem akarta, de Therszandrosz, Polüneikész fia megvesztegette Alkmaión anyját, Eriphülét, hogy beszélje rá fiát és annak fivérét, Amphilokhoszt is a részvételre. A harcban Alkmaión megölte Thébai királyát, Laodamaszt. Megtudta azonban, hogy annak idején apjukat is Eriphülé árulása kényszerítette bele a számára végzetes háborúba, akkor Polüneikész vesztegette meg a kapzsi asszonyt. Apollón jósdájának tanácsa szerint ezért megölte anyját, hogy bosszút álljon. A mítosz egy másik változata szerint Amphiaraosz, mielőtt még elindult volna a gyűlölt háborúba, megeskette még gyermek fiait, hogy ha nem térne vissza a harcból, bosszút állnak anyjukon. Akárcsak Oresztészt, az Erinnüszök Alkmaiónt is üldözték az anyagyilkosság miatt, és ő Phegész királynál keresett menedéket; ez megtisztította s hozzáadta leányát, Arszinoét. Alkmaión a feleségének ajándékozta az Aphroditétől származó nyakéket és köntöst, amelyekkel anyját annak idején megvesztegették. Phegész országát később aszály sújtotta, s egy jóslat úgy rendelkezett, hogy Alkmaiónnak újra meg kell tisztulnia egy olyan földön, amely anyja életében még nem létezett. Hosszas bolyongás után az Akhelóosz folyó torkolatában talált egy ilyen földdarabot. A folyamisten megtisztította, ő pedig eltitkolva előző házasságát elvette az isten leányát, Kallirhoét. Asszonya az isteni ajándékokat követelte, Alkmaión ezért visszament Phegészhez, hogy a nyakláncot és a köntöst visszakérje tőle, de ekkor beteljesedett rajta haldokló anyjának átka: az elhagyott asszony fivérei megölték. Alkmaión haláláért később az ő fiai, Akarnan és Amphoterosz álltak bosszút. Alkmaión történetével Szophoklész egy és Euripidész két töredékesen fennmaradt tragédiája foglalkozott.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon I-IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904. Lásd még itt.
Based on work by 