Mozart: 36. szimfónia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
1783-ban Wolfgang Amadeus Mozart feleségével Salzburgba látogatott, hogy kiengesztelje apját, aki neheztelt rá házassága miatt, és némi jóindulatra hangolja Constanze iránt. Bécsbe hazatérőben rövid ideig Thun grófék linzi házában laktak, a város színházában pedig Mozart hangversenyt adott. E hangversenyre írta — saját szavai szerint „hanyatt-homlok” — a C-dúr szimfóniát. Ez a szimfónia a No. 36-os, C-dúr szimfónia, amely „Linzi” becenevet viseli, a Köchel-jegyzékben a 425. szám.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Tételek
Négy tételes, „germán” szimfóniáról lenne szó. A kompozíció fényeinek és árnyainak játékos ellentéte a közelmúlt borús hangulatait oldja fel derűs, áhítatos életérzésbe. Valamennyi tétel magán viseli az idősebb pályatárs, Joseph Haydn szimfonikus alkotásainak nyomait, ugyanakkor a „társasági szimfónia” műfajának azt a jelentős többletét is képviseli, amit egyedül Mozart adhatott e műfajhoz.
[szerkesztés] Adagio — Allegro spiritoso
Az első tétel elé iktatott lassú bevezetés Joseph Haydn hatását mutatja. Később Mozart visszatér még a szimfóniák ilyetén való indításához, feszültséget és drámai erőt biztosítva ezzel a nyitó szonátatétel számára. Nyitó tétele rendkívül mozgalmas.
[szerkesztés] Poco adagio
Ez a tétel egy áhítatos és megható szerenádmuzsika, Mozart sok más lassútételéhez hasonlóan.
[szerkesztés] Menuetto
A szimfónia menüettje különösen vaskos humorában tér el a többi a szimfóniájától.
[szerkesztés] Presto
A káprázatos — Mozart vígoperai fináléira emlékeztető — zárótétel állít diadalmas és nagyszerű emléket a Mozart-házaspár rövid linzi tartózkodásának.
[szerkesztés] Hangszerelés
A mű megszólaltatásához 2 oboa, 2 fagott, 2 kürt, 2 trombita, timpani ill. vonószenekar szükséges.
Based on work by 