Álskorpiók
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Álskorpiók | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Lasiochernes cretonatus
|
|||||||||
| Rendszertan | |||||||||
|
|||||||||
|
|
Az álskorpiók (Pseudoscorpiones) a pókszabásúak (Arachnida) osztályának egyik rendje.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Anatómia
Testük kicsiny, tojás alakú vagy hosszúkás, és általában a skorpiókhoz hasonlít, de utópotrohuk nincs. Potrohuk 11 ízű, fésűfüggelék és méregmirigy nélküli, állkapcsi tapogatóik kicsinyek, bőrszerűek, szívásra szolgálnak. Két vagy négy szemük van, de a szemek egyes nemeknél hiányozhatnak is. Légcsöveik két pár nyílása a két első potrohgyűrű két oldalán található. Az ivarnyílás mellett a második potrohgyűrűn a fonómirigyek nyílnak.
Az álskorpiók maradványai a borostyánkőben is előfordulnak.
[szerkesztés] Életmód
Az anyaállat petéit hasoldalán magával cipeli. A mérsékelt és forró éghajlaton mindenütt előfordulnak. A fák kérge, mohák, levelek alatt és régi könyvekben tartózkodnak; ahol apró rovarokra és atkákra vadásznak. Támadóikkal szemben ollóikkal védekeznek. Ügyesen futnak, méghozzá íves vonalakban oldalt és hátrafelé. Néha legyekbe kapaszkodnak és azokkal vitetik magukat.
Egyes fajaik a házakba is behatolnak. Egyébként ártalmatlan, sőt hasznos állatok.
[szerkesztés] Rendszertan
A következő családokra oszlanak:
- Cheliferidae
- Garypidae
- Obiaiidae
Legközönségesebb fajaik az emberi lakóhelyeken is gyakori Chelifer cancroides L. és Cheiridium museorum Leach. Az utóbbi különösen a régi, poros könyvekben él.
[szerkesztés] Irodalom
Az álskorpiókkal a magyar természetbúvárok közül elsőként Tömösváry Ödön és Daday Jenő foglalkozott, akik tanulmányaikban a magyarországi fajok anatómiai leírását és életmódját is tárgyalják.
Ez a szócikk a Pallas Nagy Lexikonán alapul.
Based on work by 